- néhány olyan régi ismerőssel találkoztam, akiket a hátam közepére kívántam, és akikkel jópofiznom kellet
- három nappal érkezésem után közölték velem, hogy olyan megbízást adnak, ami valószínűleg évekig elhúzódhat
- két hónap után megbetegedtem, de annyira, hogy másfél hétig csak aludni tudtam, azt is fájdalomcsillapító gyógyteák kannaszámra való vedelése után. Még most se vagyok teljesen jól, ráadásul a régi súlyomnak körülbelül a felére csökkentem
- ott-tartózkodásom ideje alatt kétszer jött rám ugyanaz a furcsa "mélypont-érzés", ami tavalyelőtt ősszel is, ez pedig azt eredményezte, hogy mindenkivel összevesztem, és sikerült még azokkal is megutáltatnom magam, akiket pedig egészen kedvelek, ráadásul megöltem két ártatlan embert
- amíg távol voltam, néhány "jóbarát" bevette magát a lakásomba, és három hónapig ott lakott, erről persze csak utólag szóltak
- Nissza októberben azt írta, hogy egy ideig nem jelentkezik, de az biztos, hogy még új év előtt találkozunk, azóta sem hallotam felőle
- Kali kussol.
Némileg meglepett az, hogy mikor hazajöttem, semmit nem ott találtam, ahová előzőleg tettem, és az is, hogy a telefon és az áram is ki volt kapcsolva, a postaládám pedig dagadozott a hivatalos, pénzt követelő levelektől. Erre mondják az, hogy hoppá. A számlákról, meg ilyen apróságokról nemes egyszerűséggel megfeledkeztem, tiszta szerencse, hogy a lakbért nem én fizetem, mert azzal talán lettek volna gondok. A lakásomat a három kedves ismerős, akik itt húzták meg magukat nálam pár napig (vgy inkább pár hétig, a lakás állapotából ítélve) finoman szólva felforgatták, és semmit nem takarítottak el maguk után, még a vécét se húzták le.... Mocskos, igénytelen népség. Az biztos, hogy ha megtalálom őket, abból nem lesz köszönet. Mivel még mindig betegeskedem, elég hamar fáradok, úgyhogy most abbahagyom kic
sit. Várnáról bővebben később.
