Várjak?

Ebbe a blogba fogok ezentúl írni.

Nos. Ebben a hihetetlen melegben még éjszaka sem tudok normálisan működni. Pedig lenne feladatom, nem kevés. De egyenlőre semmit nem teszek, ugyanis valahányszor kimegyek, teljesen eltompulnak az érzékszerveim. Nappal többször is felkelek, hiába van bekapcsolva alvás közben is az a nyavaláys ventillátor.

A meleg a kisebbik gond. A legnagyobb problémám jelenleg olyasmi, ami nagyon, NAGYON aggaszt. Ez pedig az, hogy Kali hallgat. Hónappk óta nem szólt hozzám, nem adott semmilyen jelet, egyszóval úgy viselkedik, mintha - hahaha - nem is létezne. Nem lehetséges, hogy elhagyott, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem adtam rá okot. A legutóbbi parancsát gond nélkül teljesítettem, pedig nehéz volt, és hat emberéletet követelt (nem mintha ártana a világnak, hogy már nem szennyezi be az a söpredék). Mint "hívője", akár elismerést is remélhetnék. Igaz, ezt nem várom el, de az Istennő már számtalan alkalommal megjutalmazott, mikor ennél sokkal kisebb, jelentéktelenebb feladatot láttam el. Most pedig mit kapok? Hallgatást! Magamra hagyott. Mi történhet? Igazán nem szoktunk egymással telefonon beszélni, meg trónjáról sem szokott lekiabálni, hogy megérdeklődje, hogy s mint vagyok, de mindig érezteti valahogy, hogy velem van, hogy.... létezik. Félreértés ne essék, nem vesztettem el az Istennőbe vetett bizalmamat, de kezdek kissé tanácstalaná válni - annál pedig kevés roszabb van a világon!

Pedig tényleg precíz munkát végeztem. Még senki nem talált a holttestekre. Kettőt a vízne dobtam, ott fogja lemosni csontvázukról a múlandó mocskot a víz. Aztán eggyé válnak a szemetes iszappal, remélhetőleg. Az egyiket el akartam égetni, de aztán.... hát, kissé balul sült el a dolog, mert kiderült, hogy van egy frappáns kis amulettje, ami megvédi néhány apróságtól, például a tűztől.... Elég gyönge védelem volt, pillanatok alatt áttörtem, de sajnos figyelmetlen voltam, és valamiféle visszaverő-bűbáj, amit valami nyomorult vajákos szórhatott rá, kicsit rámpörzsölt. Úgyhogy kénytelen voltam eloltani a testet, mielőtt még rendesen eléghetett volna, de sebaj, mert így is a felismerhetetlenségig feketedett (mondhatom nagyszerű ellenállást jelentett a nyakéke, gondolom valami ezoterikus boltban vette, vagy egy wicca-napilaphoz járt ajándékba), atán kiszedtem a fogait, és levágtam a kezeit. Persze így lehetséges, hogy azonosítják, de a kis dulakodásunk után (amit inkább a rajta lévő óvó varázslatokkal vívtam), már nem érdekelt túlzottan, amúgy is van egy olyan érzésem, hogy odaátról hamar eltávolították a testet. Aztán volt még egy, akit elástam az erdőben, ez elég kedves módszerem, mert az ásás hangulatos és néha pihentető tud lenni. Most nem volt az, de legalább eltűnt a ronda, ostoba ember a föld alatt. Kissé kegyetlen voltam vele, de csak azért, mert bosszantóan sokáig tartott hatástalanítani, és megszerezni tőle, amit kellett. Szóval azt hiszem nem volt még teljesen halott, mikor eltemettem, de úgy vélem a sérülései miatt amúgy is rövidesen kilehelte a lelkét. Az ötödik egy nő volt, akinek a vére kellett, de csak miutána a halál beállt. Sajnáltam megölni, mert igen szép teremtés volt, de végülis.... nem ő az egyetlen. Azért legalább annyival megtiszteltem, hogy gyors és egyszerű nyakroppantásos módszerrel vettem el az életét, a holttestét pedig megcsapolás után egy kútba dobtam (mármint a nőt csapoltam meg, nem a kutat). A hatodik smmi különös. Valami faszfej. Jobb nélküle szerintem.

Mindegyiktől megszereztem ami kellett, és átadtam őket a megfelelő személyeknek. Hazajöttem. És vártam. Azóta várok, de semmi jele annak, hogy Kalinak még valamiféle tervei lehetnek velem. Várakozáson kívül ugyan tehetnék még jópár dolgot, de biztos nem fogok ebben a TIKKASZTÓ MELEGBEN.

Új blog